Egyszer nagyon régen főztem szilvalekvárt, isteni lett, de mivel nincs kamrám, csak szerény méretű kamraszekrényem így nincs helyem tárolni ezeket a finomságokat. Idén viszont nagybátyáméktól kaptam meggyet és Anyukám receptje után nekibátorodtam az elkészítésének, még helyhiány mellett is. Majd valahogy csak megoldom... :D
Olyan nagy élmény volt mikor megtöltöttem az üvegeket a saját lekvárommal, hogy idén még biztosan készítek más gyümölcsökből is.
Szóval nálam így készül.
Olyan nagy élmény volt mikor megtöltöttem az üvegeket a saját lekvárommal, hogy idén még biztosan készítek más gyümölcsökből is.
Szóval nálam így készül.
Hozzávalók:
- kb. 4 kg meggy
(Nem tudom pontosan hány kiló, de mivel 3-4 órán keresztül főzzük nem érdemes ennyi gázt vagy villanyt pazarolni kis adagra.) - kristálycukor annyiszor 300 g, ahány kg pucolt meggyünk lesz.
(Nekem 3 kg meggyem lett megpucolva, így 900 g cukrot tettem hozzá. Ebből lett kb. 1,5 liter lekvárom) - celofán
- tiszta üvegek
Elkészítés:
- Szóval a meggyet többször átmossuk, majd kimagozzuk.
Nem kell, de én a késes aprítóban párszor átpörgettem, mert így nem kell a főzés végén botmixerrel szétdarabolni. De aki szereti a darabos rusztikus lekvárokat az nyugodtan elhagyhatja késes aprítást és a botmixerezést. Bár ahogy a fotón is látszik ez sem lett homogén állagú, de nagy darabok sem maradtak benne. - Tehát az összeaprított meggyet feltesszük egy nagy lábosba főni, kis lángon és lángterelő karikán. Ha tudjuk állandóan kevergetni, akkor nagyobb lángon is főzhetjük. De azért a kis lángon főzve is keverjük át sűrűn.
- 1 óra főzés után tegyük bele a megfelelő mennyiségű cukrot, ettől ízlés szerint eltérhetünk.
- Innentől még 3-4 órát kell főzni, hogy lekvárszerűre sűrűsödjön.
- Ha elkészült akkor a tiszta üvegekbe töltjük, az üveg szájára egy celofánt helyezünk, majd szorosan rátekerjük a fedelet.
- 5 percre fejjel lefelé fordítjuk, majd újra talpra állítjuk és újságpapírba csomagolva egy meleg, törölközőkkel vagy plédekkel bélelt helyre tesszük, jól betakargatjuk, vagyis száraz dunsztba tesszük, hogy szép lassan hűljön ki. Egy-két napig békén hagyjuk, majd a tetejüket szép vászonnal és szalaggal leköthetjük, hogy a kamra polcain szépen mutassanak.
Jó étvágyat!
Gyönyörű lett a lekávod, és biztosan nagyon finom is! Én sokmindent szoktam befőzni, mindenből egy keveset, mert nekünk is kicsi a spájzunk :-)
VálaszTörlésKöszönöm Katalin, már a sárgabarack próba is megtörtént, most már kicsit nagyobb mennyiségnek is neki merek állni. :)
TörlésHmmm, de fincsi lehet! Mindent szeretek, ami meggyből van. Ilyen finomságnak muszáj helyet szorítani! Ha mégsem tudnád őket elhelyezni, nekem van kamrám:-)
VálaszTörlésKöszi Gerdi! :))) Biztosan tudom, hogy jól járnál! :)
TörlésIgen ez az igazi, régimódi, klasszikus lekvárfőzési mód, amikor nincs dzsemfix, semmi trükközés, semmi rövidítés, hanem csak a gyümölcs a cukor és rengeteg idő, de állítom, hogy még mindig ezek az igaziak !!!!!
VálaszTörlésKöszönöm Anikó, már egy üveggel el is fogyott, mi marad így télre??? :)))
TörlésCsuda jól néz ki. Én minden évben teszek néhány üveggel, nagy a kamrám elfér :) A recept hasonló, csak kicsit több cukorral, fele ennyi főzési idővel, a többi stimmel :) Imádom, palacsintában, sültekhez ..jöhet :)
VálaszTörlésKöszi Verus, szerintem rákapok a lekvárfőzésre és egy keveset mindegyikből elteszek. :)
TörlésGyönyörűséges, arról már nem is beszélve, hogy milyen finom lehet! :) És nem mellesleg tartósítószermentes! :)
VálaszTörlés